Salar de Uyuni (Salar de Tupuna)

Ez a Bolíviában található természetes képződmény életre szóló élmény nyújt mindazoknak, kiknek sikerül eljutniuk ide. Sehol máshol nem találunk ehhez foghatót a bolygón. És hogy mi ez? Víz és sórétegek váltakozása!

Ez a "sólapka" hatalmas a maga tíz és félezer km^2-es kiterjedésével, és nem mellesleg a tengerszint felett háromezer-hatszáz méterre található. Hihetetlenül sík az egész, a teljes területén mindössze egyetlen méteres emelkedéssel. Egyébként pedig igen jó bányászati lehetőségeket rejt magában.

Egy irdatlan méretű sókészletről beszélhetünk, ami telített, vagy majdnem telített sós vizet rejt a kéreg alatt. Ezenfelül ez a víz nagyon gazdag lítiumban, becslések szerint a Föld készleteinek 50-70%-a található itt, és vár feldolgozásra. Mindemellett találhatunk itt magnéziumot, nátriumot, és káliumot is.

De persze minket a turisztikai szempontból érint leginkább a táj, így inkább arról írnék. Bármilyen kegyetlen körülmények is uralkodjanak itt, azért itt is megtalálhatóak az élet nyomai. Növényekkel leginkább kaktuszok formájában lehet találkozni, amik rendkívül lassan, évente egy cm-es ütemben nőnek. Az állatok oldalát pedig a novemberenként itt költő flamingók milliói képviselik, de megtalálható itt egy nyúlszerű rágcsáló, egy rókaféle és egyéb madárfajok.
A látvány pedig magáért beszél. A hatalmas sík miatt a távolságok megszűnni látszanak, és mikor a kérget víz borítja, megszűnik az ég és föld közötti határvonal! Egyébként aki egy kis történelem után sóvárog, az bizonyára ki tudja elégíteni az éhségét az itt található vonattemetővel. De szavak helyett álljanak itt képek, azok jobban szemléltetik mire gondolok!

Gömbhal - Takifugu rubripes

 A gömbhal, vagy más nevén fugu, a gasztronómiai világ orosz rulettje. Halálos mennyiségű tetrodoxin nevű mérget tartalmaz, amit rendkívül nehéz eltávolítani belőle. Ennek az anyagnak nincsen ellenszere, így akinek a szervezetébe jut, szinte biztos halállal néz szembe, ha csak nem jut kórházba. A hal legmérgezőbb, és egyben legfinomabb része - a máj - 1984-ben be lett tiltva, és ezt azóta se oldották fel!

A japánok már évszázadok óta fogyasztják ezt a különlegességet, aminek a legismertebb alanya a címben is szereplő faj. Több, mint 2300 éves szemétgödrökben is találtak fugu csontokat!
Ebből kifolyólag ez a hal lett a japán ételkultúra egyik zászlóshajója, amit szinte mindenki ismer.

A gömbhal mérgét egy bizonyos baktériumfaj fogyasztásával szerzi, amire természetesen ő maga immunis. Manapság már tenyésztenek biztonságos, azaz méregtelen változatokat is. Ezt úgy érik el, hogy egyszerűen nem engedik enni a halakat a baktériumból.

Fugu-séf azonban így sem lehet bárkiből. Több éves intenzív tréning után egy írásbeli teszt, fajfelismerési teszt, és a vizsga végén a szakácsnak meg kell ennie a maga által elkészített ételt, így elnyerve az engedélyt. Ezzel sikerült igencsak leszorítani a mérgezéses eseteket, amikből csupán 6% jár halállal. Ezek nagy része pedig halászokkal történik, akik maguk készítik el a kifogott példányokat.

Aki úgy érzi, hogy ezek után is mindenképpen ki szeretné próbálni ezt a finomságot, annak sajnos nincs rá lehetősége kicsiny hazánkban, mivel az Unió teljes területén be van tiltva a forgalmazás. Az egyébként már 4000 Ft-tól is beszerezhető halért ki kell utazni Japánba, vagy az Egyesült Államokba.

Utagawa Hiroshige festménye

A Scoville-skála

A Scoville-skála arra szolgál, hogy megállapítsuk az egyes paprikafajták csípősségét. Az egységek száma megmutatja, hogy egy-egy paprikában mennyi kapszaicin, azaz a csípősséget okozó vegyület található. A módszer a következő: a kapszaicin olaj alkoholos kivonatát cukros vízhez adják, és addig hígítják az oldatot, amíg a csípősség már nem érezhető.

Egyébként Wilbur Scoville amerikai patikus találta fel a módszert még 1912-ben, és azóta is ez van használatban. Ez szerintem elég jól mutatja, hogy mennyire bevált.
A skála jelenleg 16 millió egységig terjed, ami a tiszta kapszaicint jelzi. A magyar zöld paprika 500-1,500, a jalapeno 2,500-8,000, a vörös savina habanero 350,000-580,000 egység között mozog. A legerősebb paprikák pedig az 1 millió egységet is meghaladják, ami azt jelenti, hogy több, mint egymillió alkalommal kell hígítani az oldatot! A jelenlegi csúcstartó pedig a Trinidadi Skorpió Hóhér T paprika, a maga 1,463,700 egységével.

Az ilyen csípős paprikákkal már óvatosan kell bánni, mert szembe kerülve akár vakságot is okozhatnak, és mindenképpen javasolt kesztyűben feldolgozni őket! Gyerekek kezébe pedig még véletlen sem szabad kerülniük!

Durián - Durio zibethinus

Aki finnyás az orrára, az neki se álljon a bejegyzésnek, ugyanis mostani alanyunk finoman szólva is "aromás". Aki ebből - na meg a címből - még nem jött rá, annak elárulom, hogy mai kiszemeltem a durián, vagy ahogy Délkelet-Ázsiában emlegetik, a "gyümölcsök királya"!

Röviden jellemezve ez a gyümölcs: nagy, tüskés, és iszonyatosan büdös. Még bontatlan kéreg mellett is igencsak markáns szagokat ereget, hát még evés közben. Éppen ezért nyújthat igazi kihívást akár pár falat elfogyasztása is a gyengébb gyomrúaknak/orrúaknak. Az íze azonban nem szenved csorbát a fentebb leírtak miatt. Egy hosszabb idézet ezt körbeírandó Alfred Russel Wallace, brit természetbúvártól:

"Az öt cella belül selyem-fehér, nagy csomó masszív, krémszínű hússal, mindegyikben három-három maggal. Ez a hús az ehető rész, aminek állaga és íze leírhatatlan. Egy mandulával gazdagon ízesített sodó írja le talán a legjobban, de alkalmanként jelen vannak ízfoszlányok, amikről a sajtkrém, hagymaszósz, sherry-bor, és egyéb össze nem illő fogások jutnak az ember eszébe. És akkor ott van egy nyúlós simaság a húsban, ami semmi másra nem jellemző, de csak hozzáad a finomsághoz. Se nem savas, édes, vagy lédús; mégsem követeli egyikét sem ezen tulajdonságoknak, mivel önmagában tökéletes. Nem kelt émelygést, vagy egyéb kellemetlen érzés, és minél többet eszel, annál kevésbé érzed a késztetést, hogy abbahagyd."

Rengeteg módon felhasználható, és fogyasztható; gyümölcslevesben, pudingként, tortaként, sodóként, süteménybe, stb. Csak a képzeletünk szab határt, ami a különlegesen sokszínű íznek is köszönhető.

Maga a fa örökzöld, és 50 méteres magasságot is elérhet, egy-egy ágon pedig akár harminc gyümölcsből álló csomók is nőhetnek. Levelei elég nagyok 10-18 cm-es hosszukkal. A gyümölcsök tekinthetők óriásinak három kilogrammos súlyukkal, ami a 30 cm-es méretüknek köszönhető.


Brunei-ben, Malajziában, és Indonéziában őshonos a faj, de minden termesztési területen és környezetében ki van tiltva a repterekről és szállodákból! Éppen ezért ne próbáljunk meg a gyerek helyett két-három ilyet hazahozni. Évente meglepően sok, másfél-millió tonnát termesztenek belőle, amiből ide sajnos nem igen jut.

Durián-sütik

Vörös banán - Musa génusz

Ennek az Ausztráliából származó banánnak a lilás-vöröses színe elsőre talán kételyeket ébreszt a felületes szemlélőben, de aggodalomra semmi ok!

A sárga banánnál kisebb, de kövérkésebb gyümölcs érésekor - amit sötétlila szín jelez - a hús puhább és édesebb is ismertebb rokonánál. A színe ilyenkor a fehérestől a halvány rózsaszínig terjed. Ízét málnás-banános jelzővel illetik. Minél mélyebb a színe fogyasztáskor, annál több benne a karotin, és magasabb a C-vitamin szint is.
Felhasználása teljesen megegyezik a hazai boltokban is megtalálható változatával. Hámozd és edd!

Közép-Amerikában igencsak kedvelt gyümölcs, és világszerte forgalmazzák. Ennek ellenére kicsiny országunkban még nem találkoztam vele az üzletekben, de magát a növényt lehet kapni, ha egy kicsit utánajár az ember.

A banánfa virága

Csodagyümölcs - Synsepalum dulcificum

A csodagyümölcs, vagy csodabogyóként ismert növény Dél-Afrikából származik, és egy igen különleges tulajdonsággal bír. Édessé teszi az amúgy keserű vagy savanyú ételeket!

Ez a képessége a miraculin nevű cukorhelyettesítőnek köszönheti, amely a bogyók húsában található. Bizonyos feltételezések szerint megváltoztatja a nyelv édesség érzékelőit, ami miatt azok a savanyú ételekre reagálnak. Ez a hatás 15 perctől akár egy órán át is kitart.

Maga a növény egy akár 6 méteresre is megnövő cserje, azonban eredeti élőhelyén kívül ennek általában csak a felét éri el. Sima tapintású levelei 5-10 cm hosszúak, virágai barnák. A termések 2 cm-esek, és mindegyikben egyetlen, nagy méretű mag található.

Dél-Afrikában pálma bor édesítésére használják, de a gyógyászatban is próbálkoznak hasznosításával mivel elnyomja a kemoterápia után fellépő kellemetlen fémes ízt a szájban, és cukorbetegek is nyugodtan fogyaszthatják. Éppen emiatt kereskedelmi forgalomba próbálják hozni édesítőként, amit az nehezít, hogy a miraculin hő hatására fokozatosan lebomlik, így hidegen kell tartósítani. Ezért granulátum és tabletta formában lehet vele találkozni a polcokon.